Az ágybetétek történelméről (dióhéjban)

Az első matracnak tekinthető fekvő alkalmatosságok még időszámításunk előtt, a rómaiak házaiban tűntek fel. Ezek kezdetben szénával vagy gyapjúval kitömött zsákok voltak, majd a későbbiekben a módosabb polgároknál megjelentek a tollal töltött zsákok is.

Ezek után évszázadokon keresztül nem fejlesztették az akkori “matracokat”, míg végül a sötét középkorban végre rájöttek arra, hogy a “matrac” huzata is fontos, nem csak a beletöltött anyag. Ekkoriban az addig használt durva anyagú zsákokat lecserélték bársonyból, selyemből vagy pamutból készült huzatokra.

A napjainkban ismert ágyak először a 17. század végén jelentek meg, amikor a manapság már nélkülözhetetlen kiegészítőt – az ágykeretet – is feltalálták.

Természetesen akkoriban még nem keményfa vagy textilbőr ágykereteket készítettek, hanem egyszerű fakereteket, melyek belsejében a matracokat kötélből font háló tartotta. A matracok fejlődése sem állt meg, hiszen új természetes anyagokkal (pl.: pamut, állatszőr, tengerifű) kísérleteztek, és a matracok töltetét – a varrógépek megjelenésével – steppeléssel rögzítették.

A legnagyobb áttörés az 1860-as években volt, amikor megjelentek a legelső acélrugós matracok. Elsőként a bonellrugót alkalmazták ilyen célra, amit Heinrich Westphal fejlesztett ki. A szakemberek ekkortól kezdtek igazán kísérletezni és fejleszteni az akkori ágybetéteket és ágykereteket.

A következő nagy ugrást az 1900-as évek elejére jegyezhetjük, amikor szabadalmaztatták a táskarugót. A korabeli technológia hiányosságai miatt azonban csak jóval később, az 1940-es évek végén nőtt meg a népszerűségük a tömeggyártásnak köszönhetően.

Az 1930-as évek elején a Dunlopillo – kaucsuk alapú habgumiból – elkészítette az első latex-matracot. Ezen matracok magas ára azonban gátolta az elterjedésüket, ráadásul az ipar fejlődése révén a rugós matracok ára kedvezőbb lett, és már ismertek voltak a háború idején kifejlesztett olcsó szivacsmatracok is.

Később a szivacsmatracokat felváltották az impregnált PU habmatracok, megjelentek a hideghabok, és egy jelentős logisztikai újítás, a vákuumcsomagolás is széles körben elterjedt.

A vákuummatrac egy olyan csomagolási technika eredménye, amikor a gyártó a könnyebb raktározás és szállítás érdekében összepréseli és összetekeri a matracot, majd egy védőfóliával becsomagolja azt. Leginkább különböző hideghabból készült matracokat csomagolnak így, de már létezik latexból vagy memóriahabból is, sőt akár rugós matracot is tudnak így csomagolni.

A kicsomagolása után már nem lehet otthoni körülmények között újra összetekerni, mivel ehhez az eljáráshoz speciálisan kifejlesztett gépek, valamint több tonnás nyomás kell.

A matracfejlesztés területén napjaink legnagyobb vívmánya a rengeteget használt anyag, a memóriahab – ami igazából nem is annyira új, hiszen a NASA már az 1970-es évek elején kifejlesztette és használta a memóriahab elődjét.

A lényeg igazából itt is – mint az összes többi ágybetétnél – a lehető legtökéletesebb nyomáselosztás (a kényelem növelése érdekében). Az 1990-es években ezt a licencet vásárolta meg egy svéd gyártó, és TEMPUR néven piacra dobta a termékcsaládját, mely manapság már csak egy memóriahabos matracmárka a sok közül.